Kinek mi...
Dr. Henk vagyok: egy napja tiszta. Persze egy nap nem cigizés az semmi, de valahol el kell kezdeni.
Az emberek annyi mindent nem fognak sohasem elérni pusztán csak lustaságból. Ez a fizika ZHról jutott eszembe, mert nehezen tudom rávenni magam, hogy a 11 tételt megtanuljam szó szerint. Pedig ez egyáltalán nem olyan nagy dolog, mint ahogy tűnik. Persze ha nincs motiváció, akkor minden rossz és nehéz.
Lehetne még rosszabb, de most még jobb sem kéne. Mindenki ismeri a sémát, minél jobban alakulnak körülöttünk a dolgok, annál lelkesebben és nagyobb teljesítménnyel csinálunk mindent. Már aki... Egyedül vagyok, mégsem keresem a társaságot, mert még egyedül kell lennem. A társaság elvonja a figyelmet. Hát nem nagy titok, de én egy kicsit okosabb vagyok az átlagnál. Gimnáziumban olyanok is ismertek emiatt, akiket én nem is emlékszem, hogy láttam valaha. Egyetemen is így tervezem kiépíteni a helyzetet, hogy mindenki tudja, hogy egyáltalán nem vagyok átlagos. Ez a kiemelkedési mániám arra vezethető vissza, hogy én mindigis úgy éreztem, hogy senki sem figyel rám. Minél többet értem el (országos első helyezet), annál rosszabbul éreztem magam, és még többet akartam. Már tudom, hogy ez azért van, mert nem tudom érezni, ha valaki figyel rám, vagy szeret, vagy ilyesmi. Számomra valahogy minden olyan, hogy az emberek megjátszák az érzéseiket, mert én eléggé régóta csak eljátszom, és eléggé sokszor szenvedtem, mert nekem is sokmindent eljátszottak. Megszállottan figyelek rá, hogy mások ne tudjanak meg olyat rólam, amivel belémtaposhatnak. Ezért általában az érzelemnyilvánítást arra használom, hogy a másiknak a véleménye csak annyira különbözzön az eredetitől, hogy ha ártani akar, akkor ne tudjon hol, de ne érezze ezt addig, amíg nem szembesül vele. Tudom az ilyen manipulációk alattomos dolgok, de ha belegondolunk minden vélemény és beszéd, megjelenés, minden manipuláció. Gondoljatok csak bele, amikor hazudtok a barátotoknak, szüleiteknek, bárkinek. Azért teszitek, hogy mást gondoljanak, mint ami az igazság. Tehát "manipuláljátok" a gondolataikat. Ez az egész elfogadható egészen addig, amíg nem arra használjunk, hogy ártsunk valakinék, én pedig eddig csak magamnak ártottam ezzel. Tudom, hogy lehetne még sokkal rosszabb minden, de most még nem kell jobb, mert félek, hogy nem tudnám annyira értékelni, mint ahogy kéne.
Félek, ha már nem leszek magányok, akkor nem leszek okos, mert az eddigi esetek végig azt igazolták. Sőt... Ha boldog vagyok, akkor egyáltalán nem fog úgy az agyam, ahogyan szokott. Tudom mindenki inkább boldog akar lenni, de egy hatalmas teljesítményű agy senkinek sem kellene? Amíg nem tudom megoldani, hogy legyen okosan boldog, addig nem kell jobb. Szerencsére jelenleg sikerült kialakítanom egy érzelmileg semleges zónát, ahol sem szomorú, sem boldog nem vagyok. Úgyis kitalálok valamit, hogy ezt megoldjam, mert mindig kitalálok valamit. Nálam általában a cél szentesíti az eszközt, de csak a következmények figyelembevételével: ha helyrehozható károk keletkeznek bennem, akkor mehet, különben nem.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum