Azta, mik történtek velem... Gyökeresen más életem lett, egy darab ZH miatt. Ki gondolna ilyet? Én meg még gyanútlanul nem is készültem. Én mondom: Kurva sok múlik a kisugárzáson! Amikor fel vagy pörögve, minden nagyon jó, akkor rádöbbensz egy nappal utána, hogy sokkal jobb is lehet minden. Rám eddig az volt jellemző, amíg nem voltam egyetemista, hogy a mélypontot keresem, és minden balhéba belekeveredek, majdnem mindent megtéve a teljes önleépítéshez. Hát amióta Szegeden új életet kezdtem, azóta ugyanez van, csak tetőpontal. Hol lehet az a valami, aminél nincs jobb? Nyílván a mélypontról sokaknak a Harcosok klubja jut eszébe, de ott a főszereplőn kívül a többiek nagyon messze voltak tőle. Igazából én is kezdek rájönni, hogy Még elképzelni sem tudom, hogy mennyire messze vagyok a legboldogabb helyzettől. Na szóval előbb lássuk a ZH-t. Én írtam 4,6-tal a legjobbat, és a közelemben (2,0 fölött) ketten voltak: egy 2,6 és egy 4,0. A 4.0 egy óriási ellenpélda arra, hogy egy nagyon szép lány nem lehet okos és tehetséges. Szóval aki ezt gondolja, hogy ilyen nincs, hát nagyon téved! Amúgy sokkal tehetségesebb nálam, de ami nagyon fontos, hogy a szorgalommal ellensúlyozni lehet a tehetséget. Gondolom ebből ki is derült, hogy el vagyok ájulva a csajtól... És valahogy nem tudom felfogni sem, hogy mennyire kedvezően alakultak számomra az események. Vele eddig csak egyszer volt beszélgetésem, kb 20-30 percig, de már akkoris mindenen veszekedtünk. Hát most eleve úgy jött oda, hogy halott vagyok, és egész előadásom, és hazafele menet is veszekedtünk, de ez nem az a székek repülnek féle, hanem az a piszkálódás-féle laza veszekedés. Lilában láttam a rózsaszínt egészen addig, amíg egy ismerősöm megkérdezte: "Eléggé jónak tartom-e magam hozzá?" Hát azért ez a kérdés rengeteg másik kérdést felvetett bennem. Ezt még nem veséztem ki magamban, de a mostani helyzetben egy egyértelmű talán a válasz.

A ZH-mat persze a néni szétkürtölte, hogy mennyire jót is lehet írni. A problémám amúgy ezzel az, hogy mivel engem valamiért nagyon szeret (nem tudom mivel érdemeltem ki), ezért lehet strébernek néznek. Aztán páran már odajöttek hozzám beszélgetni, gondolom azért, hogy megtudják, hogy milyen is vagyok. Ezek közül egy ritka szorgalmas lányt emelnék ki, aki lényegében a beszélgetés végén elmondta, hogy mennyire jó személyiségem van. Először persze meglepődtem, azután pedig rádöbbentem, hogy ami nekem alap, az másoknak nagyon nem. Ez egy kicsit nagypofájúnak hangzik, de én gimnáziumban, versenyeken megtanultam, hogy az tud igazán tökéletes lenni, aki a nála tehetségesebben, vagy okosabb emberen képes felülemelkedni. Igazából ennek az a nagyon egyszerű módja, hogy az elején követni kell őket, majd ha hibáznak, azzal egy óriási lehetőséget adnak nekünk, hogy jobbak legyünk, és ember feletti teljesítményt mutassunk fel. Persze ez alapjában tanulásra van értve, de logikai átmenettel mindenre rá lehet vetíteni.

Ezekhez kapcsolódóan két dolog, amit mondani szoktak: Bármit el lehet érni. Arra van időd, amire szánsz. Hát ezek közül az utóbbi nagyon nem igaz, és nagyon sokan fordulnak ellenem ebben az álláspontban. Azt viszont, hogy bármit el lehet érni, én még csak kezdem tapasztalni mennyire is igaz. Úgyhogy nagyon hajtsatok, hogy elérjétek az álmotokat, mert szarból csak nagyon kevesen tudnak várat építeni, de erőből és akaratból többen. Hogy miért is nem igaz, hogy arra van időm, amire szánok? Egyszerűen azért, mert egy nap 24 órából áll. Ebből 8-9 óra alvás KELL, hogy azután éber állapotban zenével felturbózva hihetetlen teljesítményt nyújtsunk minden nap. Továbbá kb 1-1,5 óra az étkezés. Utazás nagyjából 2 órát foglal le egy héten napra elosztva. Továbbá nem lehet egész nap robotolni, legalább 2-3 óra pihenés kell újratöltődni. Így a 24ből napi 8,5-11 óra marad a hasznos teljesítményre, amiben a naponta lezajló órák ideje nincs levonva, ami egy napra átlagosan 2,5 óra nagyjából (mivel nem járok be minden órára, és nekem még kevés órám is van). Tehát marad napi átlagban 6-8,5 óra hasznos teljesítésre. Ebbe ha valaki elrendezi nekem a holnapi napra való felkészülést, tisztálkodást, nyelvtanulást, egyéb dolgok után való nézést, társadalmi életet, kikapcsolódást akkor gratulálni fogok neki. (nyelvtanulás 1 óra, holnapra való felkészülés 1,5 óra, tisztálkodás nagyjából 1 óra, utána nézés a dolgoknak 1 óra) Tehát marad a társadalmi életre (ami nem pihenés) 1,5-4 óra, ami általában 1,5 és ezután jönne még az, amit elvileg szeretnék csinálni. Hát nekem nem sikerül jó elrendezni a napomat.

Na és egy szám a végére: http://www.youtube.com/watch?v=MTJkE8Ki3Gg&ob=av2e