Hát ja... Végre sikerült itthon is egyensúlyt találnom, de még mindig több érzelmet kéne kimutatnom. Régen (nagyon nagyon régen) azonnal kiadtam őket: szekrénybe rúgás, falba ütés. Mostanában viszont megtörténik az irritáció és... hát lényegében ennyi. A cigire meg nehéz nem gondolni, de szerencsére távol tudom tartani magamtól. Még. Ez a hét még szünet, de már pénteken mehetek is vissza Szegedre! Na rólam ennyit, szóval most egy kis valami más:

Ma jűtszani akartam egy játékkal, de bekrepált és újra kellett telepíteni. Így kezdődött a nap. Előszedtem a CD-t amin volt, és úgy döntöttem, akkor már a régi CD-kről is ráteszem a gépre a zenéket. Hát ez meg is történt, és nyilván közben bele is hallgattam mindbe. Csináltam egy "régi" mappát a zenék között, és amiket már nem szeretek, de régen fontos volt, azokat oda tettem. Ugyanis amikor belehallgattam egy számba, olyan érzelmi és emlék áradat ért engem, hogy hirtelen azt sem tudtam hol vagyok. Én olyan vagyok, hogy rengeteg emléket és érzést tárolok a zenékben, úgymond így marad meg nekem a múlt. Igazából a gondolkodásomra, memóriámra és logikámra több oldal sem lenne elég, hogy hogyan használom, pedig igazából fontos lenne, hogy érthetőbbé váljanak a cselekedeteim, meg a parázásaim. Igen, most nagyon ingerelt állapotban vagyok, mert amit a fejemben lévő emlékeket ráerőltettem zeneszámokra, és eltűnt az emlék a láthatárról, addig nem okozott bajt, de most hogy több mint 4 év emléke elárasztotta az agyam, így kicsit nem tudom mi történik. Amúgy ma voltam fodrásznál, és megint túl rövid lett a hajam, de most jól áll.

Én máshogy látom a világot, mint egy másik ember, vagy általánosságban más. Rövid áttekintés az elmúlt 4,5 évről. Először rájönnöm, mikre képes az agy, és hogy mennyire nincsenek számomra határok. Miután ez fokozatosan tudatosult bennem, először a logikámat kellett egy kicsit fejlesztenem, hogy úgy tudjak gondolkodni, amit más már nem láthat át. Kezdetben nem ez volt a cél, de igazából tökéletes módja ennek a matek tanulás könyvből. Persze, attól nem leszel okos, hogy jó vagy matekból. Fél év alatt nem csak a gimis anyagot, és a fakultációs részeket (deriválás, integrálás) tanultam meg, hanem mentem tovább, ameddig tudtam. Ha logikát akarsz fejleszteni jó módja, ha könyvból megtanulod a matek gimis részét, plusz a fakultációs részeket. Azért kell könyvből, hogy te magad jöjj rá, hogy mi miért van, és ne más rágja a szádba. És miért matek? A matek önmagában egy kalap szar. Viszont ha képes vagy egy matematikai összefüggést látni a valós helyzetbe, akkor lehet sokkal előrébb vagy, mintha csak a valós helyzetről tudnál. Najó aki megértette megértette, aki meg nem hisz nekem, az nem is fog, meg ez amúgyis csak kitérő. Szóval első lépés a logika volt, ami kulcsfontosságú. A következő a memória. Igazából itt kezdetben a híres agykontrollt próbálgattam. Az egésszel csak az a baj, hogy díszcsomagolásban van, és nem a lényeget mondja, hanem idiótaságokkal "elszenvedteti" az emberrel azt, amit maga is megtehetne. A lényege az, hogy az emberben egy magasabb szintű koncentrálást alkosson a környezet kiiktatásával. Mondanom sem kell, én ezt eléggé eltúloztam aminek a vége az lett, hogy kezdtem elszakadni a környezetemtől. Majd amikor rájöttem, hogy hova is tartok abbahagytam. És úgymond kifejlesztettem magamra egy jóval specifikusabb változatát, ahol pár dolgot ki kellett hagynom, hogy eltűnjön a normál és a koncentrált állapot közti szakadás. Így persze a memória is visszább esett, de jelenleg ha szükséges hatványozni is tudom, de nincs rá szükség. Amikor napi 10-12 órát voltam alfában (legelvetemültebb időszakban) a rekkord úgymond az volt, hogy két japán szótagírást tanultam meg (két éve) 15 perc alatt. Igazából az előbb pontatlan voltam. Nem a memóriát csökkentettem, hanem az "előhívóképességet", azaz mennyi idő alatt "jut eszembe". Ugyanis lehet jól hangzik az, hogy egyszerre 5 dolgon gondolkozol, de túl fárasztó. Már megvan a memória és a logika. Mi lehet még fontos egy agyban? Végülis mindenki elégedett lenne ezzel. Egy ideig.

Az emlékek jelenleg minden helyet feltöltenek az agyamban, így a gondolkodásom, aminek alapja az előző kis bevezetés, meglehetősen leterhelt, és sajnos a régi sebek is visszaköszönnek. Először teljes mértékben lerohantak a régi emlékek, majd elszakadtam a világtól, és leforogtak egyes jelenetek, amik úgymond nagyon jelentősek voltak az életemben. Természetesen nálam a rossz emlékek uralkodnak, szóval így, hogy a gát amivel rengeteg dolgot elzártam eltűnt rájöhettem, hogy valójában én már ezeket feldolgoztam, és elfogadtam. Természetesen újra átgondoltam, hogy a család jelenlegi helyzete nekem mennyire megfelelő, de most nem kell jobb, mert nincs rá szükségem. De egyvalamit még mindig képtelen vagyok meghallgatni, ezt belinkelem majd a végén. Az egyetlen dolog, ami még mindig fáj, annak ellenére, hogy a múltkori (előző bejegyzés) kíséretében minden feszültséget levezettem. Vicces, hogy csak magamnak nem tudok megbocsátani, amikor annyian rúgtak belém. Végülis azzal, hogy egyesek kicsesztek velem, én jutottam előrébb. Tudom hülyén hangzik. De engem a fájdalom visz előrébb, és jó sokáig csak a bosszú hajtott. De már nem érdekel a bosszú, mert az ellenségeim soha nem fognak oda eljutni ahova én. Elszállt a bosszú, és minden motiváció is. Persze a tanulás az még mindig egy rendkívül motivált dolog: szakmán belül kiemelkedő tehetség akarok lenni, ha jól tanulok akkor marad az albérlet, és minél jobb vagyok annál elégedettebb vagyok (és többet akarok).

Mostani bejegyzés végére értem, és a szám amit nem merek meghallgatni (bármennyire is stabil a világom, ez túl nagy kockázat :) http://www.youtube.com/watch?v=PS54dhMLavs