Először egy kis személyes. Nem tudom elnézni a hiábimat, és ez így ennyi év után kicsit.... Mintha fájna. Pedig már hozzászoktam az ilyesmikhez, mégis felborítja a napomat. Vicces, hogy ez akkor tudatosult bennem, amikor a ZH-ban veszítettem 3 pontot figyelmetlenség miatt. Persze mindenki hibázhat, de hogy hagyjátok ti ezt figyelmen kívül? Ajánlott sorozatrész a témához: Supernatural s07e04. Viszont amivel ismét helyreráztam magam, hogy egyenlőre nem várható ezeknél az érzelmi csekélységeken kívül semmi rossz, tehát már jobban élek, mint két éve! Meghát még nagyon messze vagyok attól, hogy kilátástalan legyen ismét az életem.

Ehhez kapcsolódik az újabb téma. Lányismerősöm szakított barátjával két év után, és kilátástalannak látja a világot. Az alapvető problémát az okozza, hogy az ember könnyen hozzászokik a jó dolgokhoz, (pl szerelem), és ezért számára (nem tudatosan) elértéktelenedik. Nem becsüljük meg azt ami van, pedig valljuk be sokkal rosszabb is lehetne minden. Sajnos a mai világban már eléggé kevesen vannak azok, akik érzékelik a szerelmet. Már nem azért, de mekkora az esélye, hogy találsz valakit, akinek ugyanannyira fontos vagy? Hát kevés. Ezt meg még továbbrontja az, hogy mindenki a külsőre megy. Persze a belső is fontos, de mikor is jönnétek össze egy csúnyácska lánnyal vagy csávóval? Ennyi. Nyílván vannak kivételek, de egyesek számára annyira reménytelen ez az egész. Például van egy fiú ismerősöm, aki minden létező dolgot kipróbál, csakhogy valami csaj felszedje. De csak kondi, meg ninjutsu, meg minden ami a külsőre megy... A szerelem soha nem fogja minden problémádat megoldani, bármennyire is úgy tűnik, vagy úgy hiszed. A szerelem csupán képessé tesz arra, hogy olyat is könnyen elviselj, amit egyébként nem. Persze én is itt papolok a szerelemről, de akinek csak annyit jelent ez, hogy áll mellette egy idióta, az egy senki. Már nem azért. A következő dolog meg nyílván az lenne, hogy én is egy buckalakó vagyok, és nyilván azért rinyálok, merthogy én nem találok senkit... Hű. Ez amúgy így egyáltalán nem igaz. Meg mellesleg ettől függetlenül is igazam van.

Na és egy kis élménybeszámoló. Ma mostam először mosógéppel ruhákat. Nem, ne ijedjetek meg, még egyben vannak a ruhák, és a színük sem változott.

Végül a napnak a zenéje: http://www.youtube.com/watch?v=LC9Zx2SqlGE