Entsuldigung, hogy ilyen sokáig nem írtam, de ZH-kra kellett készülni. Persze lehetett volna időm írni, de fáradtan azért mégis más, mint hiperaktívan. Igazából volt egy nagy benézésem. Azt hittem szerves kémiából tegnap írok, de mint kiderült jövőhéten. Najó, ez most nem érdekel senkit, elsősorban engem nem.

Múltkor egy kicsit átgondoltam a helyzetet. Tudniillik van három problémám: 1. Külsőről kevés önbizalom. 2. Bármilyen kis hibát elkövetek, hatalmas hibának érzem, és érzelmileg sem tudom konTROLLálni. 3. Ez egy hete: Nem tudom befogadni, hogy a szüleim szeretnek, és kicsit úgy éreztem, hogy megnehezítem az ők életét ezzel. Tehát összességében azt kellene megoldanom, hogy vagy érezzem, hogy fontosak, vagy ne fájjon, hogy nem érzem. Nyílván fontosak neked, szó sincs arról, hogy nem érdeleknek.

Szóval a terv az volt, még mielőtt letehettem volna sikeresen a cigit, gyorsan visszaszoktam, hogy sok szál legyen a normális egy nap. Ez vasárnap estére tökéletes lett. Az elkövetkezendő hét pedig aktív tanulásos hétnek ígérkezett, így ha akkor kezdek leszokni minden sokkal jobban megvisel, de nem szabadott egyből letennem, mert egy nap múlva nagyon gyenge lett volna a hatás, így még 1-2 szálat muszáj volt szívni, lehetőleg reggel az elsőt, mert akkor még az elvonás nem tudatosul a fáradtságtól, csak majd utána fog. Tehát így instabillá tettem magamat, azaz tökéletes lett a terep ahhoz, hogy úgymond a gondolataimat átformáljam. Mivel a 3-ast akartam megoldani, és az érzelmeimet (még) nem tudok irányítani, ezért a gondolati útot választottam, miszerint: tökéletesen tudom, hogy fontosak nekem, és nem fáj, hogy ezt nem tudom, hogy hogy kéne éreznem. A gondolatátformálást nem fogom kifejteni, mert egy évbe telt, mire tökéletesen tudtam én is kezelni. A lényeg az, hogy ezzel így kész, kilőve a hármas. Elméletben. Majd kezdett bonyolódni a helyzet. Nagyon gyorsan hozzászoktam a napi 2-3 cigihez, és ha azt is hagytam a francba a hiány érzései nem jöttek elő. Persze ez jó, mert hogy megint le fogom már tenni a cigit biztosan. Ám megingott a talaj, mivel úgy gondoltam akkor, hogy nem stabilizáltam a gondolatokat, így a végkifejlett nem az lesz, amire gondoltam, és mint szerdán kiderült még egy fordulat történt. A 3as csak elfedett egy mélyebb problémát, ami már véglegesen a "3-as probléma", azaz most ez lett a hármas. Nem az érzésekkel van a baj, hanem hogy én sehol sem érzem magam otthon, ha ez megszilárdulna, akkor ideális lesz az idő, hogy az érzelmek kialakuljanak újra, de így hogy minden változik körülöttem nem tehetek túl sokat. Szóval most megint kezdhetek tervezni. Igazából nagyon jellemző rám, hogy előre soha nem írom le ezeket, csak utólag., tehát az 1-es nem sokáig fog létezni.

Hát tudom ezek nem olyan nagy dolgok, de több mint 2 éve sajnos annyira megromlott a személyiségem és a környezetem, hogy úgy éreztem nem tudok élni. Egészen addig amíg rá nem jöttem, hogy sokkal-sokkal rosszabb is lehetne. Szóval az első lépés az volt, hogy hitet szerezzek magamnak, hogy életben maradjak. Aztán miután más nem hogy segíteni, hanem hozzászólni sem tudott a problémáimhoz, úgy döntöttem a kezembe veszem az irányítást. Teltek a hónapos stbstb sok baromságot tettem, és sok hülyeségbe belekeveredtem, de a mostani nyár közepére sikerült letisztítanom magamról a sok mocskot, és sokat kellett változnom, hogy csak ennyi maradjon problémának. Nyár végén majdnem összeomlottam megint, de szerencsére Szegeden új életet kezdve minden teljesen más lett, és rendkívül jó. Na ami a lényeg. Annyi időt töltöttem azzal, hogy a problémáimat én tudjam magamnak megoldani, és annyira jó volt ezeket a problémákat megoldani, hogy ha mindennel végzek akkor... semmi nem fog maradni. Persze elvileg sokkal közelebb leszek a tökéletes élethez, de... hiányozni fognak azok a rejtélyek, hogy éppen mit kell csinálnom valami ellen. Ez az egyik tényező ami bonyolítja a helyzetet.

A másik helyzetet külön témába veszem. Igazából ötletem sincs hogyan tudnám ezt úgy elmondani, hogy ti is azt lássátok amit én. Próbálkozok valami körülírással... A lényeg: nem tudom, hogy a boldogság mellett zseni maradhatok-e. Amíg a "Hogyan?" kérdésre nem tudom a választ, addig a jelen helyzetet kell tartanom, ami végülis boldog, de úgymond a sötétből les rám a magány. Igazából ezt már nagyjából körülírtam, most kapcsolok... A "Kinek mi..." bejegyzésben. Itt is arról van szó.

Úgy gondolom egy elég nagy témát fejtettem most ki, szóval másrón nem írok. De a zene nem maradhat el: http://www.youtube.com/watch?v=zSxxolWQ10s