Eléggé sokminden történt velem az elmúlt hétvégén, és hát az előző eseményekhez viszonyítva nagyon megrázó mind. Visszautasított a lány, akivel minden teljesen idálisnak tűnt, és minden máshogy látszott. Hát lehet tévedtem, de kitudja még, hogy mit tehetek, és mit hoz a jövő. Ez az első. A második: Az ember hiába kitűnő az egyetemen, úgy tűnik mégis megbuktatnak. Hiányoztam egy óráról, és nem engedik pótolni. Persze még van remény, hogy tudok valamit alkotni az ügyben, de hogy ennyire semmit nem ér az ész manapság? Kiderült, hogy 2 évig majdnem feleslegesen volt fogszabályzóm, mert egy hozzá nem értő kezelte. Persze én hiába mondtam a magamét, hogy nem jó, ki figyelne rám? Pénteken és szombaton 1-1 órát fúrták a fogaim, szóval most úgy tűnik jó úton jár ez a dolog. Szóval ha úgy vesszül a háromból egy rendben halad a cél felé. A lánnyal nem tudom mi lesz, de elvileg úgyis van remény, hogy másokkal sikerüljön, vagy valami. Hát bízom benne, de most egy ideig inkább egyedül szeretnék lenni. Most ennyire telik tőlem, mert rettentően kajás vagyok. Cső.

http://www.youtube.com/watch?v=0xuY84XPVCg

Szombat óta egy kicsit olyan, mintha a valóság másolatának a másolatát látnám. Minden hideg, és lassú. A csajjal együtt járunk órákra, utána beszélgetünk sokáig, meg előtte és közben is... De így fogalmam sincs, hogy mi a helyzet. Néha nagyon úgy tűnik, hogy minden össze fog jönni, néha meg mintha nem is tudna rólam. Ennek ellenére mégis úgy érzem, hogy ez az egész nagyon jól alakul. Az a vicces, hogy én életemben nem gondoltam volna, hogy tudok ennyit beszélgetni, meg ennyi mindenről. Általában én 15 max 30 perc után elakadok, aztán a beszélgetés lassan leáll... De nem itt. Egy hét alatt ennek köszönhetően egész jól megismertük egymást, bár szerintem még mindig kevés ez ahhoz, hogy összejöjjünk, szóval szerintem várok még egy hetet, hogy eldőljön, és ezalatt még többet igyekszem megtudni róla. Hát most csak ennyit a szerelmi szálról. Ja még nem. A lakótársamék hívtak egyszer filmezni, én pedig pont Vele beszéltem , így természetesen nem mentem. Na azóta már mindenki faggat, hogy ki az, helyes-e stbstbstb. Elmeséltem amúgy neki, mik történtek, bár igazából nem tudom, hogy mennyire volt ez helyes. Mindenesetra na. Minden jól alakul. Na de vége a szerelmi szálnak.

Most a hatásai jönnek, amik eléggé fontosak, mivel felforgatják a rendes stílusomat az életemben. Hát az első dolog, az, hogy lelkesen bejárok plusz 3 olyan előadásra, amit senkinek sem kívánnék...:D De ennek ellenére tudom élvezni azokat az órákat is (Vajon miért?). Hát felületesen még annyi, hogy hallgatok rá, amikor azt mondja, hogy 10 után nem tanulhatok fizikát, meg hétvégén nincs szerves kémia, nehogy titokban megelőzhessem. Ezek a felületes változások. A legfontosabb az az, hogy belül egy olyan magas boldogsági szint az autómatikus, hogy sokkal több erőm van mindenhez, és sokkal gyorsabban is pörög az agyam, és így tovább. Bár a cigihiány hétvége óta kezd nagyon lassúvá tenni midnent, de még mindig bőven a nyár előtti szint felett vagyok. És a legfontosabb amit adott, az a bizalom. Eddig senkiben sem tudtam bízni, tökmindegy ki volt az, de tudtam, hogy nagyon nagy szükségem lenne rá. Hát most megadatott, és hála neki, kezdek már másokban is, persze még csak nagyon minimálisan.

Szombaton voltam Szegedi képregénynapom! Ja és lehet elfelejtettem mesélni, hogy múltkor meg zombifelvonuláson, ami nagyon nagy poén volt! Ez a képregény nap is egész érdekes volt, beültem néhány előadásra, meg körbe is néztem. Tegnap meg néztünk albérletben valami kegyetlen zombis filmet. Szerintünk egy szombat reggel a stáb bebaszott, és estére csak megtalálták a kész filmet. Kegyetlen volt, de érdemes volt megnézni!:D Tegnap reggel pedig evés közben az Emberi százlábú 2-t néztem meg, ami szobatársam szerint is törönymagasan a leggusztustalanabb film volt, amit láttunk. Persze annyira engem az ilyenek nem ijesztenek el.

Viszont most, hogy az élménybeszámoló is megvolt, megyek aludni! Vagy mégsem, mert két dolgot elfelejtettem. A múltam kezd visszajönni. 2 év után sikeresen beszéltem a csajjal. Hát nagyon szar volt, hogy tettessem ott a jófejet, meg hogy nem utálom. DE! Igen is utálom! Ezután még VOLT-os barátnőm (barát, és nem több, és sosem volt több, csak hogy tiszta legyen!) megkérdez egy olyat, hogy járnék-e a legjobb barátom legjobb barátjával, ha azonos nemű lenne. Hát ez nálam kicsit lebaszta a biztosítékot. Na de megyek aludni!

http://www.youtube.com/watch?v=TpG3BxRctQ4

Azta, mik történtek velem... Gyökeresen más életem lett, egy darab ZH miatt. Ki gondolna ilyet? Én meg még gyanútlanul nem is készültem. Én mondom: Kurva sok múlik a kisugárzáson! Amikor fel vagy pörögve, minden nagyon jó, akkor rádöbbensz egy nappal utána, hogy sokkal jobb is lehet minden. Rám eddig az volt jellemző, amíg nem voltam egyetemista, hogy a mélypontot keresem, és minden balhéba belekeveredek, majdnem mindent megtéve a teljes önleépítéshez. Hát amióta Szegeden új életet kezdtem, azóta ugyanez van, csak tetőpontal. Hol lehet az a valami, aminél nincs jobb? Nyílván a mélypontról sokaknak a Harcosok klubja jut eszébe, de ott a főszereplőn kívül a többiek nagyon messze voltak tőle. Igazából én is kezdek rájönni, hogy Még elképzelni sem tudom, hogy mennyire messze vagyok a legboldogabb helyzettől. Na szóval előbb lássuk a ZH-t. Én írtam 4,6-tal a legjobbat, és a közelemben (2,0 fölött) ketten voltak: egy 2,6 és egy 4,0. A 4.0 egy óriási ellenpélda arra, hogy egy nagyon szép lány nem lehet okos és tehetséges. Szóval aki ezt gondolja, hogy ilyen nincs, hát nagyon téved! Amúgy sokkal tehetségesebb nálam, de ami nagyon fontos, hogy a szorgalommal ellensúlyozni lehet a tehetséget. Gondolom ebből ki is derült, hogy el vagyok ájulva a csajtól... És valahogy nem tudom felfogni sem, hogy mennyire kedvezően alakultak számomra az események. Vele eddig csak egyszer volt beszélgetésem, kb 20-30 percig, de már akkoris mindenen veszekedtünk. Hát most eleve úgy jött oda, hogy halott vagyok, és egész előadásom, és hazafele menet is veszekedtünk, de ez nem az a székek repülnek féle, hanem az a piszkálódás-féle laza veszekedés. Lilában láttam a rózsaszínt egészen addig, amíg egy ismerősöm megkérdezte: "Eléggé jónak tartom-e magam hozzá?" Hát azért ez a kérdés rengeteg másik kérdést felvetett bennem. Ezt még nem veséztem ki magamban, de a mostani helyzetben egy egyértelmű talán a válasz.

A ZH-mat persze a néni szétkürtölte, hogy mennyire jót is lehet írni. A problémám amúgy ezzel az, hogy mivel engem valamiért nagyon szeret (nem tudom mivel érdemeltem ki), ezért lehet strébernek néznek. Aztán páran már odajöttek hozzám beszélgetni, gondolom azért, hogy megtudják, hogy milyen is vagyok. Ezek közül egy ritka szorgalmas lányt emelnék ki, aki lényegében a beszélgetés végén elmondta, hogy mennyire jó személyiségem van. Először persze meglepődtem, azután pedig rádöbbentem, hogy ami nekem alap, az másoknak nagyon nem. Ez egy kicsit nagypofájúnak hangzik, de én gimnáziumban, versenyeken megtanultam, hogy az tud igazán tökéletes lenni, aki a nála tehetségesebben, vagy okosabb emberen képes felülemelkedni. Igazából ennek az a nagyon egyszerű módja, hogy az elején követni kell őket, majd ha hibáznak, azzal egy óriási lehetőséget adnak nekünk, hogy jobbak legyünk, és ember feletti teljesítményt mutassunk fel. Persze ez alapjában tanulásra van értve, de logikai átmenettel mindenre rá lehet vetíteni.

Ezekhez kapcsolódóan két dolog, amit mondani szoktak: Bármit el lehet érni. Arra van időd, amire szánsz. Hát ezek közül az utóbbi nagyon nem igaz, és nagyon sokan fordulnak ellenem ebben az álláspontban. Azt viszont, hogy bármit el lehet érni, én még csak kezdem tapasztalni mennyire is igaz. Úgyhogy nagyon hajtsatok, hogy elérjétek az álmotokat, mert szarból csak nagyon kevesen tudnak várat építeni, de erőből és akaratból többen. Hogy miért is nem igaz, hogy arra van időm, amire szánok? Egyszerűen azért, mert egy nap 24 órából áll. Ebből 8-9 óra alvás KELL, hogy azután éber állapotban zenével felturbózva hihetetlen teljesítményt nyújtsunk minden nap. Továbbá kb 1-1,5 óra az étkezés. Utazás nagyjából 2 órát foglal le egy héten napra elosztva. Továbbá nem lehet egész nap robotolni, legalább 2-3 óra pihenés kell újratöltődni. Így a 24ből napi 8,5-11 óra marad a hasznos teljesítményre, amiben a naponta lezajló órák ideje nincs levonva, ami egy napra átlagosan 2,5 óra nagyjából (mivel nem járok be minden órára, és nekem még kevés órám is van). Tehát marad napi átlagban 6-8,5 óra hasznos teljesítésre. Ebbe ha valaki elrendezi nekem a holnapi napra való felkészülést, tisztálkodást, nyelvtanulást, egyéb dolgok után való nézést, társadalmi életet, kikapcsolódást akkor gratulálni fogok neki. (nyelvtanulás 1 óra, holnapra való felkészülés 1,5 óra, tisztálkodás nagyjából 1 óra, utána nézés a dolgoknak 1 óra) Tehát marad a társadalmi életre (ami nem pihenés) 1,5-4 óra, ami általában 1,5 és ezután jönne még az, amit elvileg szeretnék csinálni. Hát nekem nem sikerül jó elrendezni a napomat.

Na és egy szám a végére: http://www.youtube.com/watch?v=MTJkE8Ki3Gg&ob=av2e

Végre visszatértem Szegedre. Igazából már jópár napja, de mostanra rázódtam vissza a dolgokba. Jó volt látni, hogy az egyik kémia ZHm az jól sikerült nagyon, így érdemes volt tanulni (bár erre pont alig készültem). Szombaton abérletben vol buli, vasárnap haverommal mentem el este biliárdozni meg beszélgetni, hétfőn meg albérlet filmezés, szóval jól teltek a napok.

Ma reggel tudtam, hogy be kell menni kémiaórára (igaz felébredtem, felöltöztem, és már mehettem is ha nem akartam késni, mert nem keltem fel rendesen...xD). Katalódus volt, és ha mind a kettőn ottt vagyok, akkor az plusz 4 pont, és így simán meglesz a megajánlott ötös. Mellettem ült egy csaj, és annyira nem értettem, hogy hogyan gondolkodik... Pad alatt tanulta a kémia laboros lapot, amit csütörtökre kell. Biztos, hogy meg tudja máskor is tanulni, és hát a külsője alapján (általában nincsenek előítéleteim, de vannak dolgok, amik 99,9%-ra igazak...) biztos, hogy elfelejti. És most órán az elektrokémia volt, amit kétlem, hogy úgy tud, ahogy ott van. Jó persze, meg lehet tanulni jegyzetből, de nem fogja megérteni teljesen. A lényeg igazából nem is ezen van, hanem hogy minek csinálja ezt? Napi 2, max 3 óra tanulással tökéletesen megírom az összes ZH-t, kisdogát, stb. Össze-vissza tanulni nincs értelme, mert így el fogja felejteni, mert nincs rendszer, és az még annyira nem baj, hogy következő félévben sokkal lassabban fog haladni, de egy vizsgaidőszakot idióta tanulásmóddal nem éppen kellemes túlélni. Ha az emberek tudnák, mennyi energiát és időt spórolhatnának a jó tanulással, akkor lehet nem azzal jönne mindenki, hogy "Huh hajnali 3ig tanultam előző nap és totál kész vagyok...". Érdekes, én három nappal ezelőtt megértettem az egész anyagot (max 2-3 óra), persze nem csak megérteni, hanem hogy tudjam nagyvonalakba elmondani. Kettővel azelőtti nap megtanultam az egészet (max3 óra) és előtte lévő nap átismételtem az egészet (1-2 óra). Tehát összesen 6-8 órát töltöttem tanulással, amíg ő egy napot végig, és én 30/28-ra ő pedig 50% körülire (általánosságban) írta meg. Lószart nem számít mennyit tanulsz, csak az, hogy hogyan.

Na és csakmert demotiválón elszaporodtak a szív és ésszel kapcsolatos hihetetlen bölcs 10 másodperc alatt kitalált mondatok: "Szard le mit pofáz a szived, és az agyad vezessen téged!" Másrészt amúgy a szíved sohasem fog vezetni téged sehova sem, mert az is az agyad, de most maradjunk a szinten. Minek hallgassunk az érzelmeinkre, ha tudjuk, hogy megszívjuk? Ha tudom, hogy megszívom, akkor csakis a bosszút vállalom. Másrészt ha esetleg ésszel gondolkozol (csak legyen!), akkor megeshet, hogy csökken a pofáraesések száma.

Ami unalmas még, hogy mindenki azzal jön, hogy ne legyen gyógyszerkísérlet meg egyéb állatokkal. Igaz általában ezek patkányok, de képnek ilyen pandamacit, meg kolibrit tesznek be (most csak írtam valamit, az a lényeg, hogy aranyos legyen, hogy sajnálják...). Igaz vannak ezek az állatok, csakhát a probléma az, hogy amiken kísérleteznek, azokat nem a csatornából fogdossák össze, hanem kitenyésztik, tehát ha úgy nézzük, akkor kísérlet nélkül nem is létezne az az állat, amit éppen "kinyírnak". Persze nyílván most leegyszerűsítem a dolgokat, de maga a kérdés, ami feljön ezzel kapcsolatban, hogy: Ha mi adjuk az életet, akkor mi el is vehetjük? Hát mondjuk valószínűleg nem, de ha továbbhaladunk, akkor úgy is fel lehetne tenni a kérdést akár, hogy: Megölnél-e egy állatot, hogy túléld (vagy kigyógyulj) a betegséget(vagy betegségből)? Esetenként akár: Ölnél állatot, hogy életben maradhass? Sokan mondhatják, hogy tuti nem, de nagyon nagyon kevesen vannak, akik tényleg nem. Akik állatot ölnének, azoknak pedig Miért fontosabb egy ember az állatnál? Az ember egyértelműen rombol mindent amit tud (persze nem mindenki, csakhát a vezetőségek kicsit profitorientáltak inkább), az állat pedig valószínűleg nem. Nyílván az állatkísérletet nem úgy kell felfogni, hogy életek múlnak rajta, de megeshet, és ha esetleg látnád a haldoklót, akkor lehet legalább annyira meghatna, mint a kisállat. A lényege az egésznek az, hogy mitől érezzük magunkat fontosabbnak másoknál, vagy más élőlényeknél? Mindent meg lehet cáfolni ha jól ügyeskedünk, mert erre nincs semelyik oldalon sem jó válasz.

Egy szép szám zárószónak: http://www.youtube.com/watch?v=n6kk9Kc-FQo

Hát ja... Végre sikerült itthon is egyensúlyt találnom, de még mindig több érzelmet kéne kimutatnom. Régen (nagyon nagyon régen) azonnal kiadtam őket: szekrénybe rúgás, falba ütés. Mostanában viszont megtörténik az irritáció és... hát lényegében ennyi. A cigire meg nehéz nem gondolni, de szerencsére távol tudom tartani magamtól. Még. Ez a hét még szünet, de már pénteken mehetek is vissza Szegedre! Na rólam ennyit, szóval most egy kis valami más:

Ma jűtszani akartam egy játékkal, de bekrepált és újra kellett telepíteni. Így kezdődött a nap. Előszedtem a CD-t amin volt, és úgy döntöttem, akkor már a régi CD-kről is ráteszem a gépre a zenéket. Hát ez meg is történt, és nyilván közben bele is hallgattam mindbe. Csináltam egy "régi" mappát a zenék között, és amiket már nem szeretek, de régen fontos volt, azokat oda tettem. Ugyanis amikor belehallgattam egy számba, olyan érzelmi és emlék áradat ért engem, hogy hirtelen azt sem tudtam hol vagyok. Én olyan vagyok, hogy rengeteg emléket és érzést tárolok a zenékben, úgymond így marad meg nekem a múlt. Igazából a gondolkodásomra, memóriámra és logikámra több oldal sem lenne elég, hogy hogyan használom, pedig igazából fontos lenne, hogy érthetőbbé váljanak a cselekedeteim, meg a parázásaim. Igen, most nagyon ingerelt állapotban vagyok, mert amit a fejemben lévő emlékeket ráerőltettem zeneszámokra, és eltűnt az emlék a láthatárról, addig nem okozott bajt, de most hogy több mint 4 év emléke elárasztotta az agyam, így kicsit nem tudom mi történik. Amúgy ma voltam fodrásznál, és megint túl rövid lett a hajam, de most jól áll.

Én máshogy látom a világot, mint egy másik ember, vagy általánosságban más. Rövid áttekintés az elmúlt 4,5 évről. Először rájönnöm, mikre képes az agy, és hogy mennyire nincsenek számomra határok. Miután ez fokozatosan tudatosult bennem, először a logikámat kellett egy kicsit fejlesztenem, hogy úgy tudjak gondolkodni, amit más már nem láthat át. Kezdetben nem ez volt a cél, de igazából tökéletes módja ennek a matek tanulás könyvből. Persze, attól nem leszel okos, hogy jó vagy matekból. Fél év alatt nem csak a gimis anyagot, és a fakultációs részeket (deriválás, integrálás) tanultam meg, hanem mentem tovább, ameddig tudtam. Ha logikát akarsz fejleszteni jó módja, ha könyvból megtanulod a matek gimis részét, plusz a fakultációs részeket. Azért kell könyvből, hogy te magad jöjj rá, hogy mi miért van, és ne más rágja a szádba. És miért matek? A matek önmagában egy kalap szar. Viszont ha képes vagy egy matematikai összefüggést látni a valós helyzetbe, akkor lehet sokkal előrébb vagy, mintha csak a valós helyzetről tudnál. Najó aki megértette megértette, aki meg nem hisz nekem, az nem is fog, meg ez amúgyis csak kitérő. Szóval első lépés a logika volt, ami kulcsfontosságú. A következő a memória. Igazából itt kezdetben a híres agykontrollt próbálgattam. Az egésszel csak az a baj, hogy díszcsomagolásban van, és nem a lényeget mondja, hanem idiótaságokkal "elszenvedteti" az emberrel azt, amit maga is megtehetne. A lényege az, hogy az emberben egy magasabb szintű koncentrálást alkosson a környezet kiiktatásával. Mondanom sem kell, én ezt eléggé eltúloztam aminek a vége az lett, hogy kezdtem elszakadni a környezetemtől. Majd amikor rájöttem, hogy hova is tartok abbahagytam. És úgymond kifejlesztettem magamra egy jóval specifikusabb változatát, ahol pár dolgot ki kellett hagynom, hogy eltűnjön a normál és a koncentrált állapot közti szakadás. Így persze a memória is visszább esett, de jelenleg ha szükséges hatványozni is tudom, de nincs rá szükség. Amikor napi 10-12 órát voltam alfában (legelvetemültebb időszakban) a rekkord úgymond az volt, hogy két japán szótagírást tanultam meg (két éve) 15 perc alatt. Igazából az előbb pontatlan voltam. Nem a memóriát csökkentettem, hanem az "előhívóképességet", azaz mennyi idő alatt "jut eszembe". Ugyanis lehet jól hangzik az, hogy egyszerre 5 dolgon gondolkozol, de túl fárasztó. Már megvan a memória és a logika. Mi lehet még fontos egy agyban? Végülis mindenki elégedett lenne ezzel. Egy ideig.

Az emlékek jelenleg minden helyet feltöltenek az agyamban, így a gondolkodásom, aminek alapja az előző kis bevezetés, meglehetősen leterhelt, és sajnos a régi sebek is visszaköszönnek. Először teljes mértékben lerohantak a régi emlékek, majd elszakadtam a világtól, és leforogtak egyes jelenetek, amik úgymond nagyon jelentősek voltak az életemben. Természetesen nálam a rossz emlékek uralkodnak, szóval így, hogy a gát amivel rengeteg dolgot elzártam eltűnt rájöhettem, hogy valójában én már ezeket feldolgoztam, és elfogadtam. Természetesen újra átgondoltam, hogy a család jelenlegi helyzete nekem mennyire megfelelő, de most nem kell jobb, mert nincs rá szükségem. De egyvalamit még mindig képtelen vagyok meghallgatni, ezt belinkelem majd a végén. Az egyetlen dolog, ami még mindig fáj, annak ellenére, hogy a múltkori (előző bejegyzés) kíséretében minden feszültséget levezettem. Vicces, hogy csak magamnak nem tudok megbocsátani, amikor annyian rúgtak belém. Végülis azzal, hogy egyesek kicsesztek velem, én jutottam előrébb. Tudom hülyén hangzik. De engem a fájdalom visz előrébb, és jó sokáig csak a bosszú hajtott. De már nem érdekel a bosszú, mert az ellenségeim soha nem fognak oda eljutni ahova én. Elszállt a bosszú, és minden motiváció is. Persze a tanulás az még mindig egy rendkívül motivált dolog: szakmán belül kiemelkedő tehetség akarok lenni, ha jól tanulok akkor marad az albérlet, és minél jobb vagyok annál elégedettebb vagyok (és többet akarok).

Mostani bejegyzés végére értem, és a szám amit nem merek meghallgatni (bármennyire is stabil a világom, ez túl nagy kockázat :) http://www.youtube.com/watch?v=PS54dhMLavs